Köszönöm a 6 Tetsziket. Itt van a rész. És ne felejtsetek szavazni! Ez egy olyan rendhagyó rész lett mivel mind a két lány szemszögéből íródott. Jó olvasást Car.:)
A Las Vegasi koncerten Harry törülökzőt dobott a biztonságiakra, hogy ő és Lou le tudjanak menni a ronjongókhoz. (by @1Dtenyek)
 |
| Jobb oldalon: Lily-Rose Bal oldalon: Chandler-Eleanor |
Chandler-Eleanor
Nehéz lemondani arról a személyről, aki miatt érdemes felkelni. Ha most visszatekintek a nővéremmel eltötött időkre, mosoly szőkik komoly arcomra és egy könnycsepp töri meg. Három várunk Lily-Rose-ra hátha van valami fejlemény.
A két kislány pajkosan játszott a hátsókertben. A kis szőke volt Lily és a fehéres hajárnyalatú másik szőke Chandler. Anyjuk, Emma, egy tálca limonádéval tért ki a napsütötte területre. A két törpe (apjuk mindig így hívja őket) fenhangon sikítva szaladt anyjuk felé. Levettek egy-egy műanyag poharat és olyan erősen szorították, hogy majdnem el is törik. Majd hirtelen Eleanor Rose-ra önti véletlenül a pohár teljes tartalmát. Lily hirtelen Chandler feje fölé emelte a poharat, és a föld felé fordította, így a limonádé fele a szőkébb kislányon tartózkodott. Anyukájuk, hogy tiszták legyenek elindította a kerti slagot, majd ott rohangáltak estig.
Ez talán a legeslegrégebbi emlékem Lily-ről.
Egyszer csak egy orvos jön ki a szobájából és felém fordul.
-Chandler-Eleanor Hullary?-szólít meg.
-Igen?-
-A nővére felébredt, menje be hozzá.-mondja egy kedves mosoly kíséretében, majd hozzátette.-csak egyedül.-szegezte rám mutató újját és még elkezdett regélni nekem a szabályokról.
-Nos, napi 2 órát lehetnek bent nála egy hétig, majd ez az idő intervallum nőhet, ha jobban érzi magát. Ma 1 órát tölthet bent nála. És csak egy ember menjen be hozzá.-nyomta a képembe megint a mutató újját, hogy nehogy megszegjem a "szabályokat".
-Figyel Harry-szólítottam meg a könnyes szemű bandatagot.-menj te előszőr.-bíztatóan rámosolyogtam, mire ő egy 'biztos?' nézéssel szegezte rám a tekintettét, mire én csak bólintottam.
Lassan felált a műanyag székről és komótosan bement a kórterembe
Lily-Rose
Mélyeket szívtam a korházi levegőből. Mindig is utáltam ezt a szagot. Olyan tiszta. Egyszer volt eltőrve a kezem és egy napra bentartottak.
Sötét volt. A kis erejű lámpafénynél egy csapat szúnyog próbálta elérni a fénypontot. De mindig neki ütköztem a körte védő burkolatának.
-Hogy ezek az állatok milyen hülyék.-gondolta magába az egyedüli lány a szobába. A nővér néha, olyan 3 óránként benézet hozzá, mivel fontosabb volt a postás aki este hozta a levelet.
-Undorító ez a hely. A falak piszkosak, a mosdó nem higénikus, takarónak egy barna pokrócot kaptam és rajtam kívül senki sincs itt.-gondolta magába. Majd magára húzta a takarót és próbált aludni.
Legrosszabb korházas emlékem. De ha jobban körülnézek ez nem olyan volt mint amivel kicsiként -jólvan 14 voltam, de akkor is.- találkoztam. Tompa fehér falak. Rendes takaró, tisztaság. Gondolataimból egy hang, inkább egy krákogás zavart meg.
Tudtam, hogy van barátom. Tudtam, hogy nem helyes. Tudtam, hogy most már bármit is teszek nem tudok ellenállni a kísértésnek. Csak úgy faltam ajkait. Tenyereimet nyaka köré fontam, majd így húztam közelebb magamhoz. Istenem mennyire akarom. Hirtelen ledőltünk az ágyra, s míg ő a nyakamat ajándékoztam forró csókjaival, én göndör hajába túrtam. Keze polóm szélét kezdte gyűrni majd egy határozott mozdulattal le is kapta rólam. Újra és újra megcsókoltam, majd az övével kezdtem babrálni, majd egy ügyes mozdulattal kikapcsoltam. És szépen sorba lekerült rólunk minden ruha. Csak ő és én voltunk ebbe a világba.
Erre az emlékmre szívesen emlékszem vissza. Tudom, hogy akkor megcsaltam O'Connor-t, de talán életem legszebb éjszakáját éltem meg. Nem vagyok büszke rá és nem is leszek, de az élet akkor egy csodálatos ajándékot adott nekem. Nem mást mint Harry-t. Ahogy belép a terembe még egy emlék jut eszembe.
-Tudod, Misery-nem vicc komolyan így hívták a csajt.-én valahogy már nem érzem azt a tűzet, amiről te nekem ódákat zengesz.-mondta komolyan, mélyen szemébe nézve a lánynak. Misery szemében apró könnycseppek jelentek meg, majd meg is mutatkoztak, mivel legördült az arcán.
-Valaki más miatt dobog a szívem.-vette le kezét a lány válláról. Testem megfeszült, térdeim remegtek, a hasamban lévő lepkéket meg úgylátszik nem tudom kiírtani. Eljött Mistől és felém tartott. Nem vicc komolyan. Szívem méghevesebben dobogott és félő volt, hogy kiszakítja a ruhámat is. De csak simán elment mellettem. Emlékszem órákig sírtam a lánywécébe, majd amikor kimentem, megláttam, ahogy valaki keres a szemével egy szál rózsa kíséretével. Tekintette megállapodot rajtam, majd egy örökké valóság mire ideért. De elöttem egy lépéssel, megállt. Szemébe láttam, hogy habozik. De mire az is idefigyelt aki konkrétan leszarta, hogy mit csinálunk, megcsókolt.
Az emlékek sorjában törtek utat a fejembe. Minden egyesével jött elő az elmémben. Mellettem Hazza, könnyeket hullajtva fogta a kezemet, de megmozdulni nem tudtam, vagyis nem akartam. Szemeimet feléfordítottam. Láttam rajta, hogy ebben a nemtudom hány napban alig aludt, evett, ivott. Szemeből egy könnycsepp hullot ki.
-Szeretlek Harold Edward Styles......
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése