Hetedik~Menyasszony

Nos sok jó dologgal tudok szolgálni.

1) Rész!!!

2) A Szavazás szerint az olvasók 55%-a mind a két lányt szimpatikusnak találja, majd 22%-a Lily-Rose-t, majd még 22%-a Chandler-Eleanor-t tartja szimpatikusabbnak.

3) Most már vége van a festésnek, így jönnek rendesen a részek. :)

4) Már több mint 1000-ren megláttogatták az oldalt :) Ennek a köszönetére versenyt rendezek persze csak ha van kedvetek :)

1 hetetek van rá, hogy eldöntsétek! Hajrá! 

*pár hónappal ezelött*

Lily-Rose

Idegesen forgattam az újjamon lévő hatalmas jegygyűrűt. Hiába csöngettem, még senki sem nyitott ajtót. Amikor már elmenni készültem hirtelen kinyitották, mintha azt mondtam volna szezám tárulj. Gyűrűmet Pulcsim alá rejtettem és beljebb léptem.
-Beszélni akartál velem?-kérdezte azzal a szemtelen mosolyával Harry.
-Igen.-bólintottam.
Beljebb vezetett ebbe a takaros házba, majd megállt a nappaliban.
-Miről?-még mindig az mosolya éri körbe a fejét. Szemében lévő csillogást pedig soha nem fogom elfelejteni. Összeszedtem minden bátorságomat és kibüktem:
-Többet nem találkozhatunk.-
-Miért?-húzta föl a szemöldökét és a szemében lévő csillogás átváltozott valami mássá.
-Így is elég volt nekem, hogy megcsaltam O'Connor-t, ha meg veled vagyok akkor minden más. Akkor újra meg akarom tenni.-gyengültem el. Éreztem, hogy fogy az erőm, így leöltem az egyik bőrszékre.
-Akkor miért vagy még mindig vele?-kérdezte és hangjában pedig gyúnyt rejtett el.
-Mert menyasszony vagy. Nem érted?-álltam fel és mivel magassarkúban jöttem szemünk egy vonalban volt. Lefagyott. Nem mozdult. 1 percig farkasszemet néztem vele, majd hátrafordultam és eldultam kifele.
-Várj.-szólalt meg rekettes hangján.
-Igen?-fordultam vissza.
-Megtennél még valamit nekem?-nézet rám.
-Persze.-mosolyogtam rá.
-Csókolj úgy ahogy sohasem csókoltad O'Connor-t.-jött közelebb hozzám, kezét derekam köré fonta és ajkát az enyémekre helyezte. Vadul csókoltam vissza, ahogy sohasem csókoltam O'Connor-t. Mivel már nem szeretem. Mikor Harry-vel elöszőr találkoztunk felgyúlladt bennem valami. Valami szikra, amit Connor sohasem tudott lángá varázsolni.De Hazza igen. Éreztem a vágyat az ereimbe, a szívembe, a testembe. Persze az agyam rögtön vészjeleket kezdett küldeni mindenfelé, de már megállíthatatlan volt ez az érzés. Érzékien a hajába túrtam, mire ő a combomnál fogva felkapott a karjaiba és úgy cipelt fel az emeletre azon belül pedig a hálószobába. Végig csókoltam a nyakát, mire jólesően felsóhajtott. Együtt döltünk le a hatalmas franciágyra. És innen már nem volt visszaút. Az érzelmek eluralkodtak rajtunk.


*Reggel*

A tegnap eseményeit felidézzve mosolyogva pilláztam az engem simomgató Harry felé.
-Menj a picsába O'Connor.-mosolyogtam rá.

Hatodik/Lily-Rose

Sajnálom, hogy tegnap nem tudtam részt hozzni, csak filmet nézztem és mire véget ért nem láttam a könnyeimtől. És nekem most is korán van így, nem lett felsőfokú írás, de én megvagyok vele minimálisan elégedve.


Megérkezett a hatodik fejezet! A szavazás lerázult és itt vannak az eredmények:

Mi tetszik a One Directionben?

Fuck It, I'm Real Directioner 53%

A személyiségük 38%

Egyszerűen jól néznek ki 15%

A dalaik és a hangjuk 7%

Az új szavazás pedig elindul Melyik lány szimpatikusabb?

Lily-Rose Danielle

Chandler-Eleanor Hope

Mindkettő

Nagyon meglepődtem, hogy 2 nap alatt összejött a 6 Tetszik így arra gondoltam, hogy 2 komment a határ.

Na, De nem rizsálok itt feleslegesen 

Good Reading, xx Car.:)

ourlifelikeatvshow.blogspot.com

És ha ajánlhatok egy blogot akkor ezt tudnám ajálani, lehet, hogy 1. rész vagy nem, nekem nagyon bejön ahogy a csaj ír:
younevercloseyoureyes.blogspot.com

Harry-t megdöbbentette amit mondtam. Még egyikünk se mondta ki az Sz betűs szót.
-Én is szeretlek Lily-Rose.-tejóég! Kimondta, kimondta, kimondta.
-De figyelj. Amint jobban leszel, rehabra fogsz menni.-szemeim kidülledtek.
-De-de miért?-kérdeztem rémülten.
-Mert étkezési problémáid vannak.-


'Pár hónap múlva'

Haragudtam. Haragudtam mindenkire a környezetemben. Chandler-re, Harry-re, Louis-ra, Liam-re, Danielle-re, Zayn-re, Niall-re, anyura és apura, a nagyira, Sylvia-ra, a sofőrre mert elivsz engem oda.
Minek kell nekem ott lennem? Miért kell nekem idejönnöm? Mit ártottam nekik? Mellettem Harry bátorítóan rám mosolyog és megfogja a kezem, de én elhúzom és inkább az elsuhanó tájat kémlelem. Egy erdőbe vagyunk. Már nincs messze az épület ami fél évig az otthonom lesz.
Lassan begurultunk a kocsifelhajtóra. Mindannyian kiszálltunk. Egyesével jöttek, hogy mondjanak pár szót, de valahogy a düh ami bennem volt nem engedte. Csak odamentem Eleanor-hoz és jó szorosan megöleltem.
-Szeretlek törpe.-suttogtam könnyes szemekkel.
-Én is te törpe.-fejemet nyaka gödrébe rejtettem el és ott sírtam el a bánatom.
-Figyelj Rose, figyelj rám.-fogdta két keze közé a fejem.-most búcsúzz el tőle.-bökött fejével a mögöttem álló férfiú felé.
-Nem. Nem tudok. Én most itt leszek fél évig, addig majd megunja a várakozást. Lesz valakije. Én meg nem akarom mesevilágban tölteni az itteni időt.-
-Azért adj egy esélyt neki.-mosolygott rám bátorítóan. De ez kamu mosoly volt. Hátra léptem. Még mindig kétségek között őrlödtem. Megfordultam, így szembe kerültem vele. Szemében csillogott egy-egy könnycsepp. Kezei derekamra csúsztak és úgy ölelt magához.
-Ígérd meg, hogy....-nem tudtam befejezni, mert valaki rángatni kezdte a kezem.
-Jöjjön.-húzzott az épület felé.
-NEM.-ordítottam rá.
-Dehogynem. Jöjjön.-rángatott.
-NEM MEGYEK AMÍG NEM BÚCSÚZTAM EL TŐLE.-
-NA KISASSZONY, ENGEM NEM ÉRDEKEL, HOGY ÖN KI, FELŐLEM LEHET AZ AMERIKAI EGYESÜLT ÁLLAMOK FIRST LADY-JE IS. MOST JÖN VELEM.-ordított rám. Kirántottam a kezeimet az ő szorító kezei közül és elkezdtem őrülten ordíbálózni vele:
-ENGEM MAGA NEM FOG IRÁNYÍTANI. ÉS HA MOST MEGBOCSÁJT ÉN MEGYEK ÉS ELKÖSZÖNÖK A BARÁTOMTÓL MERT SZERETEM.-pirítottam rá. Megfordultam és elkezdtem futni barátom felé. Már csak 2 lépés választott el tőle amikor ugrottam és ő sikeresen el is kapott. Szépen nézznénk ki ha nem kapott volna el. Ajakimat az ővére helyeztem és megcsókoltam. Kezei a combomat végigsímította, de a közepén megállt és úgy tartott. Szenvedélyesen csókolóztunk, majd a levegőnk is fogyásban volt.
-Ha megígérem, hogy rendesen eszek akkor elviszel innen?-suttogtam a fülébe. Ő csak felkuncogott, de sajnos ennek a világnak most vége volt, mert mennem kellett. A szüleim  még arra sem vették a fáradságot, hogy eljöjjenek velem. Oda mentem Louis-hoz és megöleltem.
-Aztán vigyázz a húgomra.-fenyegetően megráztam a mutató újjamat, de elnevettem magamat.
Lassan mentem a kapu felé és az emberek egyre kisebbeknek tűntek, majd végleg elnyelte őket a folyosó sötétsége.

Ötödik~Emlékek

Köszönöm a 6 Tetsziket. Itt van a rész. És ne felejtsetek szavazni! Ez egy olyan rendhagyó rész lett mivel mind a két lány szemszögéből íródott. Jó olvasást Car.:) 

Aki akar az benészhet a másik blogomba ourlifelikeatvshow.blogspot.com . 

A Las Vegasi koncerten Harry törülökzőt dobott a biztonságiakra, hogy ő és Lou le tudjanak menni a ronjongókhoz. (by @1Dtenyek)

Jobb oldalon: Lily-Rose
Bal oldalon: Chandler-Eleanor

Chandler-Eleanor

Nehéz lemondani arról a személyről, aki miatt érdemes felkelni. Ha most visszatekintek a nővéremmel eltötött időkre, mosoly szőkik komoly arcomra és egy könnycsepp töri meg. Három várunk Lily-Rose-ra hátha van valami fejlemény.

A két kislány pajkosan játszott a hátsókertben. A kis szőke volt Lily és a fehéres hajárnyalatú másik szőke Chandler. Anyjuk, Emma, egy tálca limonádéval tért ki a napsütötte területre. A két törpe (apjuk mindig így hívja őket) fenhangon sikítva szaladt anyjuk felé. Levettek egy-egy műanyag poharat és olyan erősen szorították, hogy majdnem el is törik. Majd hirtelen Eleanor Rose-ra önti véletlenül a pohár teljes tartalmát. Lily hirtelen Chandler feje fölé emelte a poharat, és a föld felé fordította, így a limonádé fele a szőkébb kislányon tartózkodott. Anyukájuk, hogy tiszták legyenek elindította a kerti slagot, majd ott rohangáltak estig.


Ez talán a legeslegrégebbi emlékem Lily-ről.
 Egyszer csak egy orvos jön ki a szobájából és felém fordul.
-Chandler-Eleanor Hullary?-szólít meg.
-Igen?-
-A nővére felébredt, menje be hozzá.-mondja egy kedves mosoly kíséretében, majd hozzátette.-csak egyedül.-szegezte rám mutató újját és még elkezdett regélni nekem a szabályokról.
-Nos, napi 2 órát lehetnek bent nála egy hétig, majd ez az idő intervallum nőhet, ha jobban érzi magát. Ma 1 órát tölthet bent nála. És csak egy ember menjen be hozzá.-nyomta a képembe megint a mutató újját, hogy nehogy megszegjem a "szabályokat".
-Figyel Harry-szólítottam meg a könnyes szemű bandatagot.-menj te előszőr.-bíztatóan rámosolyogtam, mire ő egy 'biztos?' nézéssel szegezte rám a tekintettét, mire én csak bólintottam.
Lassan felált a műanyag székről és komótosan bement a kórterembe

Lily-Rose
Mélyeket szívtam a korházi levegőből. Mindig is utáltam ezt a szagot. Olyan tiszta. Egyszer volt eltőrve a kezem és egy napra bentartottak.

Sötét volt. A kis erejű lámpafénynél egy csapat szúnyog próbálta elérni a fénypontot. De mindig neki ütköztem a körte védő burkolatának.
-Hogy ezek az állatok milyen hülyék.-gondolta magába az egyedüli lány a szobába. A nővér néha, olyan 3 óránként benézet hozzá, mivel fontosabb volt a postás aki este hozta a levelet. 
-Undorító ez a hely. A falak piszkosak, a mosdó nem higénikus, takarónak egy barna pokrócot kaptam és rajtam kívül senki sincs itt.-gondolta magába. Majd magára húzta a takarót és próbált aludni. 


Legrosszabb korházas emlékem. De ha jobban körülnézek ez nem olyan volt mint amivel kicsiként -jólvan 14 voltam, de akkor is.- találkoztam. Tompa fehér falak. Rendes takaró, tisztaság. Gondolataimból egy hang, inkább egy krákogás zavart meg.


Tudtam, hogy van barátom. Tudtam, hogy nem helyes. Tudtam, hogy most már bármit is teszek nem tudok ellenállni a kísértésnek. Csak úgy faltam ajkait. Tenyereimet nyaka köré fontam, majd így húztam közelebb magamhoz. Istenem mennyire akarom. Hirtelen ledőltünk az ágyra, s míg ő a nyakamat ajándékoztam forró csókjaival, én göndör hajába túrtam. Keze polóm szélét kezdte gyűrni majd egy határozott mozdulattal le is kapta rólam. Újra és újra megcsókoltam, majd az övével kezdtem babrálni, majd egy ügyes mozdulattal kikapcsoltam. És szépen sorba lekerült rólunk minden ruha. Csak ő és én voltunk ebbe a világba. 


Erre az emlékmre szívesen emlékszem vissza. Tudom, hogy akkor megcsaltam O'Connor-t, de talán életem legszebb éjszakáját éltem meg. Nem vagyok büszke rá és nem is leszek, de az élet akkor egy csodálatos ajándékot adott nekem. Nem mást mint Harry-t. Ahogy belép a terembe még egy emlék jut eszembe.


-Tudod, Misery-nem vicc komolyan így hívták a csajt.-én valahogy már nem érzem azt a tűzet, amiről te nekem ódákat zengesz.-mondta komolyan, mélyen szemébe nézve a lánynak. Misery szemében apró könnycseppek jelentek meg, majd meg is mutatkoztak, mivel legördült az arcán. 
-Valaki más miatt dobog a szívem.-vette le kezét a lány válláról. Testem megfeszült, térdeim remegtek, a hasamban lévő lepkéket meg úgylátszik nem tudom kiírtani. Eljött Mistől és felém tartott. Nem vicc komolyan. Szívem méghevesebben dobogott és félő volt, hogy kiszakítja a ruhámat is. De csak simán elment mellettem. Emlékszem órákig sírtam a lánywécébe, majd amikor kimentem, megláttam, ahogy valaki keres a szemével egy szál rózsa kíséretével. Tekintette megállapodot rajtam, majd egy örökké valóság mire ideért. De elöttem egy lépéssel, megállt. Szemébe láttam, hogy habozik. De mire az is idefigyelt aki konkrétan leszarta, hogy mit csinálunk, megcsókolt.


Az emlékek sorjában törtek utat a fejembe. Minden egyesével jött elő az elmémben. Mellettem Hazza, könnyeket hullajtva fogta a kezemet, de megmozdulni nem tudtam, vagyis nem akartam. Szemeimet feléfordítottam. Láttam rajta, hogy ebben a nemtudom hány napban alig aludt, evett, ivott. Szemeből egy könnycsepp hullot ki.


-Szeretlek Harold Edward Styles......