Negyedik/Chandler-Eleanor

Nos, köszönöm annak aki tagja lett az oldalnak és azt is, hogy most már egy hetes szám díszeleg a 'Tetszik' szó mellett. Így úgy gondolom, hogy 6 Tetszik/Elmegy után következne az új rész. 
A második, hogy a szavazás. Lezártam és egy új kérdést írtam, Mi a legjobb a One Direction-ba?

1) Hangjuk

2) Egyszerűen jól néznek ki

3) A dalaik

4) A személyiségük

5) Fuck It, I'm a Real Directioner

Az első  szavazás végeredménye:

1) Harry Styles 48%

2) Zayn Malik 38%

3) Louis Tomlinson és Niall Horan 22%

4) Liam Payne 18%

Nade nem rizsázok tovább. Good Reading Everyone!

Vagy 5 orvos szaladt Rose szobája felé. Harry idegesen felpattant a székről és bepróbált jutni a nővéremhez, de az orvosok kitolták a szobából Lily-t és rögötön áttolták a műtőbe. Szívem már így is a torkomba dobogott és nem is tudtam volna elképzelni az életet Lily-Rose nélkül. Állapot válságos, és az sem biztos, hogy újra láthatom arcát mosolyogni. De nálam már csak egy ember volt rosszabbul. Harry. Ő felállni, sem tud már. Szemei karikásak az álmosságtól, ajkai kiszáradtak mivel alig iszik, gyomra korog, de tapasztalatból tudom, hogy ilyenkor egy falat kaja sem tud lemenni a torkon. Lou pedig vigyázz a kicsikre, ő vele is beszélnem kéne.
Éppen visszafele indultam a büféből amikor egy magas rajzolódott ki a recepciónál.
Louis.
-NEM ÉRDEKEL, HOGY KI MAGA A BARÁTNŐM CHANDLER-ELEANOR HULLARY, LILY-ROSE HULLARY TESTVÉRE!-üvöltözött a recepciósal.
Lassan odalépkedtem hozzá és megérintettem a vállát. Ilyedten kapta fejét rám, szemében valami bújkált. Valami természet feletti. Valami amit szerintem csak én tudtam kiolvasni gyönyörű kék szemeiből. Valahol elrejtve egy-egy könnycsepp. A fájdalom ami szeme türöződött. Rögtön a nyakába vetettem magamat és kitört belőlem a sírás. Kezei derekamra csúsztak és védelmezően szorított magához.
-A kicsik?-szipogtam föl a könnyeimet
-Anya ide repült és vigyázz rájuk.-mondtam megnyugtatóan.
-Sajnálom.-hajtottam le a fejem.
-Mit? Hogy megleptél? Hogy boldogságot hoztál az életembe? Hogy mostantól van miért felkelnem és magamra eröltettnem egy mosolyt? Mond miért?- emelte fel a fejemet államnál fogva
-Hogy idehoztam a lányokat és te nem tudsz velük foglalkozni.- néztem azokba a rabulejtő szemekbe.
-Neked most nagyobb szükséged van rám.-mosolygott majd újra megölelt.
-Ő velem van.-szóltam oda a recepciósnőnek akinek csak egy "pff" volt a válasza.
-Harry?-kérdezte a VIP részleg felé tartva.
-Nem láttam még ilyennek.-vettem egy nagy levegőt.-Szinte semmit sem eszik, iszik és a székről akkor áll fel, ha valami baj van vagy pisilnie kell.-sóhajtottam.
-Elkéne taperolnod innen egy McDonald's-ba mert a végén éhen-vagy szomjanhal.-sóhajtottam még egyet, majd megérkeztünk az 1780-as szoba elé.
Ott ült Harry és éppen egy nővér próbálja beléönteni a lelket.
-Higyje el, hogy a legjobb orvosok kezei dolgoznak a barátnőjén. Mindenre emlékezni fog és boldog lesz.-simogatta meg a vállát, mire Harry mintha az anyjára nézet volna fel és halkan motyogott valamit: - Megígéri?

Harmadik/Chandler-Eleanor

Köszönöm azoknak akik feliratkoztak a blogra. Akik megnyomták a "Tetszik" gombot. :)


Harry szívesen randizna rajongóval, úgy, hogy a lány ne tudja, hogy ő a 1D tagja.

Jake Taylor

Megláttam azt a szemetet, hogy rögtön feltudtam volna pofozni. De inkább türkőztettem magamat és leültem Harry mellé. Kezeimet végigvezettem a hátán majd a fülébe súgtam:
-Jól vagy?-
-Igen, persze.-szipogta föl könnyeit.-de Lily-Rose szörnyen. Az orvos azt mondta, hogy 1 hónapra el kell küldeni a rehabilitációs klinikára. Nem eszik, de ha eszik is valamit az vagy kihányja vagy minimális mennyiséget töm magába.-mondta majd egy kis vízcseppecske gördült le az arcán.
-Életveszélyben van.-szólalt meg Jake.
-De téged meg ki kérdezett?-szóltam vissza.
-Csak ezt a pici apróságot nem mondta nektek az orvos. De egy 100 dolcsisért mindent kitálalt.-
-Na miket?-tettem csípőre a kezem.
-Példáúl, hogy nem tudni meddig lesz kómában. A jobb agytekéje megsérült. És nem biztos, hogy mindenre emlékezni fog. De meglehet, hogy rám igen.-Harry teste megfeszült, kezeit ökölbe zárta, majd azt suttogta, hogy: "Az nem történhet meg"
-Nyugi.-simogattam a hátát. Megszólalt Louis hangja a telefonomból, még amit ő vett fel, arra az esetre, ha hívna vagy hiányozna nekem a hangja. Valahogy így hangzik: "Kicsim, már megint én zaklatlak Louis. Csak annyit szeretnék mondani, hogy éppen hívlak. Szóval vedd fel most azonnal. És nem ér heccelni, hogy nem veszed föl. Szeretlek és vedd fel."
-Szia Louis mi van?-kérdeztem, még mindig tartó röhögőgörcsel amit a csengőhang okoz.
-Daisy nem tud aludni nélküled.-
-Sajnálom, de itt vagyok a kórházban Lily-Rose kórterme elött. Mond meg neki, hogy sajnálom, de nem tudok odamenni. Vagyis add oda neki a telefon.-
-Szia.-köszönt bele édes hangján.
-Szia, kicsi szívem. Sajnálom, hogy nem tudok haza menni, de a nővérem kórházban van.-
-És mi a baja?-
-Sajnos azt még én sem tudom.- szorodtam el. Leraktuk a teleont és megjelent Dr. Lotz.
-Lily-Rose VÉRSZERINTI rokonával szeretnék beszélni.-emelte ki a vérszerinti szót.
-Chandler-Eleanor Hope Hullary-mutatkozztam be.
-Dr. Adien Lotz.-ráztunk kezet.
-Kisasszony tudnia kell, hogy a nővére az ájulás következményeként megsebesült a jobb agytekéje. Kérdéses, hogy mikor ébred fel a kómából és az sem biztos, hogy mindenre emlékezni fog a múltjából.-imertetett meg velem pár apró tényt.
Egyszer csak valami rezegni kezd a zsemembe.
Lou.
-Szia baba.-köszön.
-Szia Lou.-
-Mi van Lily-Rose-al?-kérdezte, majd elcsuklott a hangja.
-Az ájulásban megütötte a fejét, így lehet, hogy amnéziás lesz.-
-Harry?-volt a második kérdése.
-Ritka szarul.-

'Úgy 8 órával később'

Még mindig nem engedtek be Lily-Rose-hoz.
Még mindig csak fekszik, de egy kicsit megnyugtató, hogy a szíve dobog. Az a kis csipogó mellette állandóan egyenletes ütemet ver.
Majd a másik pillanatban már csak egy hangos sípolás és 5 orvos fut Rose szobája felé.

Leállt Lily-Rose Danielle Hullary szíve.

Második/Chandler-Eleanor

Lottie, Fizzy, Daisy és Phoebe - így hívják Louis 4 lánytestvérét.

Köszönöm Sunshine :)

-Na akkor most meglepjük Louis-t.-mondtam Fizzy-nek, Lottie-nak, Daisy-nek és Phoebe-nek. 

-Te Chandler. Olyan jó fej vagy.Úgy Szeretlek-simogatta meg a karomat Lottie.

-Jaj én is nagyon szeretlek titeket. Nagy ölelés.-fordultam az 5 lány felé és egy hatalmas körben megöleltük egymást. 

-Na menjük be a hotelszobába.-emeltem fel a kezem, majd a mutatóujjammal a fiúk lakosztálya felé mutattam. 

Halkan kinyitottam a kemény fa ajtót majd, halkan-már amennyire egy magassarkúban lehet- belépni Louis szobájába. 

Sötét volt. A függönyök behúzva. Az orromig nem látok el. 

-Miért nincs itt?-kérdezte elcsukló hanggal Daisy.

-Nyugi, kicsi aranyom. Lehet, hogy csak próbán van. Mindjár felhívom.-vettem elő a telefonom. A telefon fénye vakított a sötétben. A szememnek sok volt ez a fényváltozás, így hirtelen becsuktam. De újra kinyitottam, rögtön tárcsáztam Louis számát. 

-Szia kincsem, mit csinálsz?-kérdeztem.

-Szia Baba, hát itt vagyunk Niall-nál és Liam-nél. Megpróbáljuk elkapni a betörtőt.-mondtam, mire nekem nevetnem kellett. 

Amíg mesélt mutogattam a lányoknak, hogy menjünk ki. Majd megláttam Lou-t, Nialler-t és Liam-et ahogy serpenyővel próbálják megtalálni a betörőt. 

-MOST!-kiáltottam. Majd elkezdtem futni és feludrottam Louis hátára, meg egy nagy cuppanóst az arcára. 

-Te jó ég!-kapot észbe, és kezei combom alá tette nehogy leboruljak a hátáról.

'Este'

Hulla fáradtan döltem le Lou franciaágyára. Fizzy-vel és Lottie-val elmentem vásárolni, hogy addig Louis hármasban lehet az ikrekkel. Majd váltottunk. Ő volt a két nagyobbal és meg az ikrekkel elmentem a Central Parkba. Ott hintáztunk, homokztunk, barbie-ztunk. Hát igen, megvettem mint az 5 One Direction babát magamnak, de vettem egy-egy Louis babát a lányoknak. Csak, hogy legyen kit megölelni, ha bátyjuk távol van tőlük. Mondjuk a Louis illatú répa plüsst is vehettem volna, az talán még találób is. 

Miután lefektettem a lányokat, elmentem fürödni, majd köntösben maradtam.

-Harry most telefonált. Lily eszméletlenül találták a szobájába.-mondta Lou. Gyorsan kikaptam egy nadrágot a bőröndömből, egy polót, pulcsit, cipőt. Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem, felkaptam a táskámat és kifutottam a szobából.

(Ezt vette fel Chandler-Eleanor)

 Még hallottam, hogy Daisy azt kérdezi Lou-tól, hogy: "Miért futott ki Eleanor?"

Kiszaladtam a hotelból és fogtam rögtön egy taxit. Vagyis csak próbáltam. Ilyenkor persze nem lehet taxit kapni. Így elkezdtem rohanni. Olyan 10 perc múlva elértem a Plaza-hoz. A média már itt volt, és mentőkocsik villogását is lehetet látni a hatalmas sötétségben.  Nagyon sok rajongót láttam, de mégtöbb Directioner-t. 

-Engedjenek.-de nem enegedtek. Leolvastam a korház nevét a mentőautóról és indultam is oda.

Olyan este 9 felé értem oda a korházhoz. 

-Jó estét! Lily-Rose Hullary melyik szobába van?-kérdeztem a recepciós nőt, Amandát.

-Sajnálom, de Ms. Hullary, tartózkodási helyéről és állapotáról nem adhatok ki semmilyen informáiót.-

-De kérem a húga vagyok.-könyörögtem.

-Én meg az amerikai elnök felesége. Na adja az iratait.-mondta, majd kivettem a táskámból a személyimet majd a kezébe nyújtottam.

-Rendben. 1780-as szoba. Mr. Porpetty elkisér oda.-

Na, mint is mondjak. Oda jutó út hosszabb volt, mint London és New York közötti távolság. Persze a VIP az eldugott helyen van, de ennyire?

A hosszú várón csak egy alakot láttam. Összegörnyedve ült a széken. Kék zakója halványan  mosódott össze sötétséggel. Majd észrevettem még egy alakot. Szőke felzselézett haj, barna szemek, deszkás ruházat.

Jake.

Első/Lily-Rose

'Lily-Rose szemszöge'

-Figyelj, nem akarok tovább titkolózni.-néztem ki azon a hatalmas üveg ablakon, ami törhetelen üvegből készült így magakadájozta, hogy kiugorjak innen.
-Elegem van abból, hogy a kamerák elött csak barátok lehetünk. Már betelt a pohár. Sőt már ki is ömlöt.-fordultam hozzá és egyre feljebb vettem a hangomat.
-Szerinted nekem nem nehéz? Hogy nem mutathatom ki az érzéseimet, mert ott vannak a rajongók?-vette fel ő is a hangját.
-Miért a rajongók irányítják az életedet? Miért a menedzsered mondja meg, hogy mit csinálj?-most már üvöltöttem vele. Nem vártam meg válaszát. Csak rohantam kifele a giccses épületből. Lent a portástól elköszöntem, majd fogtam egy taxi-t és elindultam a The Plaza Hotel  felé. Taxisom állandóan próbált beszélni hozzám, de én csak a Twitter-el tudtam foglalkozni.

"@LilyRoseHullary: Életem legszőrnyűbb napja"


A telefon gyorsan váltotta a képeket, majd pár másodperces késéssel megszólalt a csengőhangom is.

Harry Styles. Mit is tudnék rólad mondani. Nehezen találom a szavakat a jellemzésedre. Olyan bonyorult vagy. Kinyomtam a hívást, majd megpróbáltam figyelmemet elterelni a korgó gyomromról. Ma csak ihatok, így nem is tervezem, hogy ennék pár falatot. Megérkeztem a Plaza Hotel-hez. Útközben talákoztam a menedzseremmel, hogy gyorsan öltözzek át mert megyek a Today Show-ba. Reggel 6 óra van! Ma még nem is aludtam. Tegnap 8 óta mindenfelé gyalogok, próbálom a legjobbat teljesíteni. De már én sem bírom ki. Erőtlenül rogytam le a szobám küszöbén. Hátamat az ajtónak támasztottam. Majd vettem egy nagy levegőt és megpróbáltam felálni. A kilics segítségével lábra tudtam álni, de azonnal ahogy kilics segítsége nélkül álltam. Összeestem. A fejemet bevertem és onnantól elborította a szemem világát a sötétség.

'Harry szemszöge'

ÁU. Gondoltam, mikor a hasító fájdalom beleállt a lábamba. Kellett nekem belerúgnom ebbe a fenyőasztalba. Megszólalt a telefonom csengőhangja a szoba másik sarkába. Lassan odabatyogtam hozzá megnéztem ki keres és fejem röggtön WTF.? be ment át. Sylvia Stone. Lily-Rose menedzsere. Miért keres engem Lily-Rose menedzsere. Kérdésemre rögtön megkaptam a választ.
-Haló?-kijelentésem inkább kérdésnek hangzott, de mindegy is mivel úgysem értem miért keress engem.
-Harry, tudom, hogy most veszekedtetek Lily-Rose-al.-ezt meg honnan tudja?-de kérlek gyere ide. Hatalmas nagy baj van.-hangja könyörgő volt. Lily-Rose olyan neki mintha a saját lánya lenne, de mindig amikor "hatalmas baj van" akkor, "segíts kiválasztani Lily-Rose cipőjét a Grammy-re" meg ilyen dolgok.
-Mi az a baj?-kérdeztem tettett meglepődéssel.
-Lily-Rose ma és tegnap sem evett semmit. Ájultan találtam rá a szobájába.-